Zsuzsinak

… és minden Anyukának, aki elveszítette legféltettebb kincsét

“Karácsony előestéje volt, a Mikulás az utolsó ajándékokat vitte a gyerekeknek. Lassan lépkedett ügyelve rá, hogy ne csapjon zajt. Egyszer csak észrevett egy házat, ahol csend honolt, nyoma sem volt a vidám Karácsonyi hangulatnak. Megállt egy pillanatra és arra gondolt, hogy ez hogyan lehet?

Csendesen bement a házba, bekukkantott a szobákba, besurrant a hálószobába is és meglátta, ahogy az Édesanya mélyen alszik, egy pici angyal pedig mellette, szorosan átöleli.

A pici angyal felpillantott a Mikulásra és könnyes szemmel így szólt: – Jaj Mikulás, de jó hogy itt vagy, már nagyon vártalak! Segíts kérlek, Anyukámnak tudnia kell, hogy itt vagyok! A Mikulás felvette a pici angyalt és megkérdezte: – De hát, hogy tudnék én segíteni, én csak egy egyszerű Mikulás vagyok?

A pici angyal és a Mikulás leültek egymás mellé és erősen gondolkodtak, mit lehetne tenni? A pici angyal egyszer csak felkiáltott: – Tudod mit, Mikulás, hagyjunk Anyukámnak egy ajándékot, egy jelet, valami csodaszépet, amiről tudni fogja, hogy tőlem van, a Mennyországból!

A Mikulás elkezdett kutatni a zsákjában, ami tele volt szebbnél szebb dolgokkal, csodálatos ajándékokkal. Kutatott, csak kutatott, egyre mélyebbre és mélyebbre bújt a zsákjába.

Egyszer csak egy gyönyörű fehér tollpihét vett elő, ami olyan fehér volt, mint a hó. Arra gondolt, hogy ennél szépségesebb ajándékot senki nem adhat az Anyukájának. A tollpihét óvatosan letette az éjjeliszekrényre, majd felemelte a pici angyalt, megcsókolta arcocskáját és gyengéden betette Anyukája mellé az ágyba. – Azt hiszem itt maradok ma éjjel, Anyukámmal – mondta a pici angyal – meglátogatom álmában. Nagyon hiányzom neki és tudnia kell, hogy jól vagyok!

A Mikulás megölelte a pici angyalt és elköszönt. Lassan ballagott a szánjához ügyelve rá, hogy ne csapjon zajt és kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából … Amikor odaért, leült és sírt …

Boldog Karácsonyt minden Édesanyának, aki elveszítette legféltettebb kincsét a világon!

Mondjuk el nekik, hogy pici angyalkájuk itt van és szorosan fogja a kezüket!”

(Az eredeti történetet – melyet angolról, magyarra fordítottam – Joe Anyukája írta, én a facebook -on találtam rá, az „I Am A Mother To An Angel” oldalon. Köszönöm, hogy elolvastad! Attila, Bogika, Boróka és Boldizsár apukája)

Leave a Comment

Your email address will not be published.