Dombóvár

Kedves Barátaink,

a Bátor Kicsi Lélek Alapítvány létét jelentős részben azok a támogatások teszik lehetővé, melyek Tőletek érkeznek. És sokszor leírom: „Mindenki annyit ad, amennyit tud, csak egy kicsivel többet.”

Néhány nappal ezelőtt dr. Csókay Andrással – alapítványunk kuratóriumának tagjával – lementünk szülővárosomba, Dombóvárra, ahol András előadást tartott hitről, missziókról, megbocsájtásról, imáról, … tiszta, közvetlen őszinteséggel, a képmutató PC -től mentesen. Rengetegen voltak az előadáson, az „Apáczai” díszterme zsúfolásig megtelt, a bejárat előtt pedig fiatalok álldogáltak, igyekeztek a lehető legtöbbet elkapni a bentről kiszűrődő hangokból.

Az esemény kezdete előtt András és a szervezők megbeszélték, hogy az előadással egybekötve gyűjtést szerveznek a Bátor Kicsi Lélek Alapítvány javára, támogatva a Kicsi Harcosokat. Erről én nem is tudtam, meglepetés volt. Egyszerűen kitettek egy papírdobozt a bejárathoz és mindenki annyit tett bele, amennyit akart.

Sajnos Dombóvár nem tartozik országunk leggazdagabb települései közé, nincs a közelben autópálya, nem költözik oda az Audi gyár, munkát találni sem egyszerű. Nem könnyű az élet „ott lent”, ahol a szépséges Tolna, Somogy és Baranya megye találkozik. De az emberek csodálatosak … A jótékonysági gyűjtés során közel 170 ezer Ft gyűlt össze, ami a mi kis alapítványunknak hatalmas összeg. A dobozban volt száz-, kétszászforintos érme, ötszázas, ezres és még tízezres is. Közel 170 ezer Ft …

Amikor Zsuzsival összeszámoltuk az adományt, feltűnt valami …

Sok, nagyon sok ötszázas, ezres, kétezres bankó volt bedobva a dobozba úgy, hogy össze volt hajtva apró négyzetté. Tudjátok, mint amikor nem csak félbe hajtod a pénzt, hanem hajtasz rajta még kettőt, hármat. Emlékszem, a nagymamám és a nagypapám hajtotta össze így a pénzt, amikor nagyon el akarta azt tenni valamiért. Talán most is egy nagymama tette bele a dobozba azt az ezrest, melyet nemrég gondosan összehajtogatva eltett, hogy majd meglepje vele unokáját. Talán valaki a téli tüzelőre félretett pénzéből adott bele, talán valaki kinézett magának egy új pulóvert a “kínaiban” (a “Napsugárban”), de arra gondolt, hogy jó lesz az a pulóver később is. Fontosabb dolgokra kellet most a pénz, a Kicsi Hősökre … Mert mindenki életre született, nekik a remény maradt …

És ezért mindenki annyit adott, amennyit tudott, csak egy kicsivel többet …

Nagyon köszönjük Dombóvár!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Attila, Bogika, Boróka és Boldizsár apukája

Leave a Comment

Your email address will not be published.