“Apa, én még mindig bátor vagyok”

Szilvinek

Reginek

Dalmának

Csabának

A fenti mondatot Shayla, egy amerikai kislány súgta apukája fülébe néhány nappal azelőtt, hogy elveszítette a csatát a gyermekrákkal szemben.

Apukája itt maradt, felállt, megtanulta a kislánya nélküli életet és megalapította StillBrave Gyermekrák Alapítványt (still brave = még mindig bátor). Hogy túlélje azt, amit képtelenség túlélni, Shayla apukája – mintegy terápiaként – elkezdett futni. Minden egyes lépésével a Kis Hősök előtt tiszteleg, a gyerekekért harcol, felhívja a figyelmet a gyermekrák borzalmaira, pénzt gyűjt, terápiák, gyógyszerek kutatásaiért, kifejlesztéseiért küzd. Azért él, hogy egyetlen egy Kis Hősnek se kelljen meghalnia. Elszánt és kitartó, ha egyszer-egyszer elfárad, Shayla -ra gondol, aki mindig bátor volt … és megy tovább. Értük fut, a Kis Hősökért.

Úgy hívják Tom Mitchell, más néven Tattoo Tom.

Köztünk is él egy „Tattoo Tom”, egy Édesanya, aki megküzdötte az élet legkeményebb csatáit, óvta, védte kislányát.

Évekkel ezelőtt találkoztunk, az Amerikai úti idegsebészeten, Ők Regikéért küzdöttek, mi Bogikáért. Ők emberfeletti erővel legyőzték azt a borzalmat, amit úgy hívnak, gyermekrák. Regike, Szilvi, Dalma és Csaba, „mindenki egyért, egy mindenkiért”.

És Szilvi elkezdett futni, értük, Regikéért, Dalmáért, Csabáért és az összes Kicsi Hősért. Értük fut. Fáradhatatlanul teszi a dolgát viszi a hírét, hogy a gyermekrák létezik, hogy tenni kell ellene, hogy szépséges, bátor és kitartó Kis Harcosok élnek közöttünk, akiknek szükségük van a támogatásra. Ő a mi futónagykövetünk. Számtalanszor segített már, adományt gyűjtött, támogatásokat szerzett, hozzájárult, hogy hozzá tudjunk tenni a világhoz valami szépet, valami jót.

Szilvi az elmúlt hétvégén teljesítette az egyik legextrémebb feladatot, egyedül lefutotta Magyarország legnehezebb maratonját, a XIV. NN Ultrabalaton -t. Balatonfüredről indulva körbe futotta a Balatont, 222 km -t teljesített, 30 óra 52 perc alatt. Elképesztő teljesítmény …

És vitte a hírét a Kis Hősöknek …

Nagyon félt, de keményen küzdött. „Iszonyat nehéz volt” írta, „kb a 190. km -től az egész egy nagy mélypont volt” de amikor meginogott, mindig rájuk gondolt. Regikére és Dalmára, a kislányaira, Csabára, a társára … és rájuk, minden beteg és harcoló kisgyerekre, a Kis Hősökre. Akik mindig bátrak … Értük fut.

Az Édeasanyát úgy hívják, Varga Szilvi.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Attila

Bogika, Boróka és Boldizsár apukája

a Tattoo Tom -ot ábrázoló fotók forrása: facebook: Stillbrave Childhood Cancer Foundation

@SzilviaVarga

@CsabaBuy

Stillbrave Childhood Cancer Foundation

Leave a Comment